A pusztaszabolcsi templom építése nagy lendülettel indult 1936-ban, de a háború közbeszólt, a munkálatok lelassultak, sok nehézség merült föl, így a felszenteléskor, 1942-ben, nem állt készen az épület. Sok homlokzati és más díszítőelem nem készült el. A háború után a kifosztott egyház már nem tudta pótolni a hiányokat.

Ebben a sorsban osztoztak az üvegablakok is. Öt kisebb felületű ablak elkészült, valamint a fennmaradó nagyablakok közül 3-nak a tervei maradtak ránk. (Nincs utalás arra, hogy a többi terv elkészült volna, csak az idők során elveszett.) A templomhajó két oldalán 15-15 ablak van, hármas osztásban, és a templom nyugati, homlokzati falán 3x3 ablak. Ezeknek a díszítőüvegezését nem tudjuk, hogyan képzelte az építész, mivel az ablakok felső harmada a padlástérre néz úgy, hogy a homlokzaton nincs megmutatva az osztás (templomtér – padlástér) helye. (Ez utóbbiak ólomüvegezését nem is tervezzük, már azért sem, mert a felújított orgona festését közvetlen napfény nem érheti, ezért el kell sötétítenünk.)

A templomhajó északi és déli oldalának ablakai mindenképpen kívánják a díszítést. A templom belső nagy fehér felületei és a sok ablak az áhitat visszafogott hangulatát nem tudják megadni.

Ezért mertük azt gondolni, hogy az ablakokat az eredeti terv szerint figurális ólomüveg betéttel díszítjük. Ebben nagy biztatást kaptunk dr. Prokopp Mária művészettörténész egyetemi tanártól.  Az eredeti terv nem a meglévő rajzok megvalósítását jelenti, hanem pusztán azt a tényt, hogy oda ólomüvegablakot tervezett a templom építője. A mostani megvalósítás napjaink művészi eszközeit használja az ábrázolásra.

Az ablakok tervezésére, szintén dr. Prokopp Mária javaslatára, Szinte Gábor festőművészt kértük föl. Szinte Gábor mögött páratlanul sokszínű művészi életút áll. Évtizedeken keresztül volt Egyetemi tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Európa számos váro-sában voltak kiállításai, több középületben láthatók üvegablakai Franciaországban, Magyarországon pl.: Gyöngyösön.

Művészetét a modern, határozott vonalvezetés, a fények és árnyékok markáns játéka határozza meg, ugyanakkor témaválasztása, „ikonográfiája” meditációra, továbbgondolásra készteti a műeivel találkozót. A magyar történelem nagy és mély ismerője.

A pusztaszabolcsi templom védőszentje Szent Imre herceg, így adódott a téma, hogy a magyar történelem szentéletű alakjait jelenítsük meg az ablakokon. Az oltárkép Szent Imre, a most elkészülő két osztás (2 x 3 ablak) ablakain pedig Szent István és Szent László királyaink lesznek láthatóak. Terveink szerint a folytatás az Árpád házi szentek, majd a másik oldalon az újabb kori szentéletű magyarok képei lesznek láthatók. Az ábrázolandó személyekre örömmel fogadunk javaslatokat akár a XX. századból is.