Elveszíteni valakit, akit szeretünk - ez az emberi lét egyik legfájdalmasabb tapasztalata. Életünk során szinte mindnyájan szembesülünk hozzátartozóink elvesztésével. Ugyanakkor Krisztus feltámadása a keresztény ember számára reményt adott, hogy ahová Ő, a Fő eljutott, bennünket is vár. „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14,3) Így szerettünk elvesztése, még ha fájdalmas is, nem végleges. Így számunkra a halál többé nem elmúlás, hanem búcsú a viszontlátás reményében.

Az egyház a gyászolók fájdalmát a méltó temetési szertartás elvégzésével Krisztus örök életet adó ígéretéhez kapcsolja.

Az egyházi szertartás kérésének feltétele, hogy az elhunyt katolikus hívő legyen, plébániánk területén lakjon és a hozzátartozók kérik az egyház imádságát az elhunytért.

Temetés bejelentése a plébániai irodán történik.

A plébánia elhunytjaiért hétköznapi reggeli, ill. esti szentmisében imádkozunk.
Az anyakönyvezéshez a következő adatok szükségesek:

Elhunyt neve, leánykori/születési neve
Szülők ill. házastárs születési neve
Születési hely, idő
Halálozás helye, időpontja
Elhunyt lakcíme
Szentségekkel el volt-e látva, volt-e pap az utóbbi időben nála?